A hétvégén sikerült kisebb kihagyás után férjet szereznem a lányokhoz. Fajtáját tekintve amolyan igazi tanyasi keverék. Van benne - elméletileg - itáliai vér is, habár én sok egyéb fajtához is tudnám hasonlítani.
Mikor meghoztam nem kellett neki sok idő, hogy kiismerje magát az új otthonában. Az előző kakasaimmal ellentétben rangsor vitára a tyúkokkal mondhatom nyugodtan, abszolút nem került sor, mivel rögtön a pipik tudtára adta, hogy nem "dísznek" érkezett ide hozzájuk.
Szeretném rögtön az elején leszegezni, hogy nem szeretem, ha egy kakas durván, agresszíven bánik a tyúkjaival! Horst Schmidt díszbaromfis, illetve Gonda Irén haszonállatokról szóló könyve alapján tudom, mit szabad és kell elvárni a kakastól. Az ennivalóhoz hívogatás, az udvarlás, illetve a kellő vehemencia az, ami azzá teheti a kakasunkat, akire büszkék tudunk lenni,
Az előbbieket azért tartottam fontosnak elmondani, mert eddig a saját kakasaimmal rendszeresen ráfáztam... Az új házunkhoz az első kópét 2017. decemberében vettem. Ő egy fogolyszínű Itáliai kakas volt, és vele együtt érkezett meg két tyúkja is. Nos, vele csupán annyi volt a baj, ahogy később kiderült nagypapám által, hogy ő már egy öreg fickó, aki azért nem végzi rendesen a dolgát (kukorékolás, kiscsibe gyártás) mert már kiélte magát. Őt májusig tartottam meg, mire megnőttek a nagyszüleimnél a januárban keltett csirkéim. Azokból választottam egy karvaly színű kakast.
Ő eleinte hozta is a hozzá fűzött reményeknek megfelelő eredményt. Azonban egyik napról a másikra a taraja összement, belilult, abba hagyta kakaskám a párzást és a kukorékolást is.
Eleinte úgy tűnt meg sem marad, aztán szépen magához tért, viszont igazi kakas szerintem már sose lesz belőle. Mivel nekem már nem volt rá szükségem, az apai nagypapámnak meg pont egy ilyen jellegű kakasra volt szüksége, ezért neki adtam. Salamon így egy időre megmenekült.
De baromfitartó embernek kakas nélkül nem élet az élet. Facebook csoportban hirdetést tettem fel, hogy kakast keresek Debrecenben. Még aznap érkezett rá érdeklődő, akinek több olyan "sráca" is volt akik az én elvárásaimnak pontosan megfeleltek. Végül leüzleteltük: egy gyöngytyúk párt adtam a legszebb tavaly májusi kakasáért. Mindenki boldog lehetett. (Itt jegyezném meg, hogy arra a két gyöngytyúkra már semmi szükségem nem volt, ugyanis nem akartam őket tenyészteni, pedig szép, fiatal példányok voltak.)
Most viszont felcsillant számomra egy reménysugár Cézár kakasnak hála. Rendesen végzi a munkáját. Egyedül a libákkal nem tud közös nevezőre jutni, mivel azok is meg ő is az udvar királyának képzeli magát.
Ha már így felvetettem írnék egy pár sort a többi állatomról is. Idén vettem életemben először libákat. Előbb két felnőttet, ám azok egy nap alatt annyi galibát okoztak, mint egyetlen más jószágom se, így tőlük könnyes búcsút vettem. Majd következő héten, kedden elmentem ide a közelünkbe és vásároltam kettő darab három hetes kislibát. Egy landesit meg egy sima fehéret. Előbbit Levynek utóbbit Gáginak hívom. Ők szépen felcseperedtek immár. Betollasodtak és legalább háromszor akkorák mint mikor idehoztam őket.
A néma kacsa állományom is szépen gyarapszik. Van jelenleg 4 tojóm és egy gácsérom (mindegyik más vérvonalból származik). A kacsáimból egy most is kotlik igaz csak hat tojáson, míg kettő másik aktívan tojik. Mivel nem tudom mennyi tojást várhatok összesen egy kacsától, így amit a tyúkoknak kitett fészekbe tojik a barna tojóm azt be szoktam tenni a szivattyú mellett lévő fészekbe. Ott nyugodtan és biztonságosan tudja majd kikölteni őket az oda tojásokat rakó fekete-fehér kacsám.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.